Bormámor est

Tóth Evelin, Szabó T.Anna, Dragomán György: Erdőbényei „bordalok”

Bormámor est

Bort ide, bort ide, töltsél!
Látod, a torkom a tölcsér!
Bort ide, bort ide gyorsan,
hozd, hogy a szomjamat oltsam.

Töltsd ide, nyújtsd ide, kérem!
Pezsdíti, perzseli vérem,
csupa láng, csupa tűz minden –
Bacchus a, Bacchus az isten.

(Szabó T. Anna: Erdőbényei bordalok)

A bor tüze az élnivágyás szenvedélyét szítja, erőt ad: a játékhoz, a nevetéshez és a ritmus öröméhez. Ahogy a szőlő szívja magába a földet, a nap tüzét, a szelet és az esőt, úgy érik meg az írókban is a szöveg, torokban a dal, hangszerben a zene, testben a tánc, hogy aztán megelevenedjen és áttüzesítse a közönséget. Az alkotás folyamata lassú és keserves, de ha megszületik, akkor már az előadás mámora hevíti a művészt, és a ritmus nem révültté részegít, hanem felpezsdít, élni és örülni segít. Tóth Evelin hangjának elemi ereje hol viharzó indulatokat, hol bársonyosan csobogó madártrillát idéz meg, Illés János sodró gitárjátéka elragad, Keck Mária finom és fegyelmezett vadsága, délszaki szenvedélye belső szabadságot ad, Dragomán György sokhangú, zenei ihletésű elbeszéléseinek lüktetése sokáig velünk marad, Szabó T. Anna bordalai, szerelmes versei és dallamos kisprózái pedig hol kísérik, hol ellenpontozzák az előadás sodró ritmusát. Igyunk és örüljünk együtt!

Szabó T. Anna-líra
Dragomán György-próza
Tóth Evelin-ének
Keck Mária-tánc
Illés János-gitár