A környéken bármerre induljon is az ember, hogy felfedezze a borokat, olyan nagyot nem hibázhat, ugyanis itt tényleg minden a borról szól. Érdemes tudni például, hogy Tokaj-Hegyalja határait jelölték ki elsőként a világon a bortermő területek közül. Az 1737-es történelmi időponttal megelőztünk olyan, manapság sokat emlegetett területet, mint például Porto, Champagne vagy Burgundia. 2002-ben pedig a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj felkerült az UNESCO világörökségi listájára is.

A tokaji borvidék az egyik legnagyobb hazai borvidékünk, napjainkban több mint ötezer hektáron művelnek itt szőlőt. A korábbi földtörténeti korokban végbement vulkanikus tevékenységek mellett az itt születő borok egyediségéhez hozzájárul még, hogy bár a szőlőművelés északi határán fekszik a borvidék, az őszi napsütés és a Bodrog párás klímája kedvez a magas minőségű, száraz és édes, késői szüretelésű fehérborok készítésének. Manapság azonban már nemcsak a tokaji aszúról ismert a borvidék, hanem a hárslevelűből és furmintból készített száraz tételeiről is.

A 87 kilométer hosszúságú és 3-4 kilométer szélességű tokaji borvidék látnivalóval is bőven szolgál, úgyhogy ha másképp nem megy, akkor borospohárral a kezünkben is mindenképpen érdemes útnak indulni. Keressük fel például Sárospatakot, ahol a magyar késő reneszánsz építészet legértékesebb alkotása látható, a környékén pedig ott van a Megyer-hegyi tengerszem, az egykori kőbánya, ami az évtizedek során az egyik legegyedibb és legszebb kirándulóhelyünké vált,illetve a Long-erdő, ahol ha szerencsénk van, láthatunk vadon élő vidrát.